Ez itt az égi diszkó!

Ezt nem is értem...

Nem nagyon értem, hogy gondoltam, hogy lesz időm normálisan megfigyelni az élet csendes folyását és blogbejegyzéseket írni.
Mivel ezt a törekvésemet csak azért sem adom fel, mindent bevetek a cél érdekében. Újabban elmozdultam hightech vonalon én is, és a magánnyugdíj pénztáras reálhozamomból megajándékoztam magam egy iPoddal. Nem mondhatnám, hogy túlzottan odalennék ezekért a kütyükért, de valamiért megfogott. Telefonálni én már régen nem telefonálok, sőt már addig jutottam, hogy csodálkozom azokon, akikhez úgy hozzánőtt a mobil. A zenék rendezgetése, mérése, mixelése viszont egyre inkább előtérbe került, így aztán szükségessé vált egy kijelzős mp3 lejátszó. És innen már nem is volt olyan hosszú az út az iPod-ig.
Amiért ebbe a sztoriba belekezdtem az, hogy van benne egy nagyon jó kis jegyzetkészítő, ami inspirál. Persze még nem használtam egyszer sem.

skydisco@gmail.com | 13:07

Mintha otthon

Veszélyes dolog az állandóság és annak vágyása, de – sokszor mondtam már – van abban azért valami jó. Hát, nekem a Kaméleon még mindig munkatársam…
Egy időre elváltak útjaink, de januártól újra ugyanazt az igát húzzuk. Érdekesek amúgy az erőviszonyok itt a világvégi munkahelyemen, ahol egyénileg is hajlamosak az emberek a nyílt agresszióra, klikkekben meg pláne. Piszkálgatnak engem is rendesen, de valahogy mégis megóv valami misztikus védőburok, amit eddig a jógának meg az egyebeknek tudtam be, de rá kellett jönnöm: egy frászt! Nem erről van szó. Sokkal inkább az a titok nyitja, hogy Kaméleon szövetségese vagyok és még így is, hogy a nagytöbbségnek fogalma sincs tízen x éves múltunkról, tiszteletben tartanak.

skydisco@gmail.com | 10:41

Rabszolgasors

Utazom haza a villamoson és megüti a fülem egy beszélgetés. Az egyik fél éppen azt meséli a másiknak, hogy hamarosan szabadságra megy. A munkahelyén a szabadság előtti éjszakát többnyire mindenki bent tölti, mondja. Éppen azt latolgatja, melyik nap tudna sokáig maradni.
Alapvetően elmentünk szerintem afelé, hogy mindenféleképpen meg szeretnénk felelni az értelmetlenül felállított munkahelyi elvárásoknak. Ez a legendás világvégi munkahelyemen is jól megfigyelhető. Ahogy az egyik kollégám frappánsan összefoglalta: input nélkül is van output. A másik gond az időbeosztás. Nagyon sokan nem hatékonyak a munkájukban manapság. Úgyis itt vagyok egész nap, mondhatják, tök mindegy, mennyit szöszmötölök jobbra-balra.
Ebben az a rossz, hogy nem jut idő magunkra. Persze ennek sokan örülnek, mert megijednének, ha valamit tenni kellene önmagukkal.
Valamelyik nap én is későn (szabad nevetni: fél hatkor) indultam el haza és azon tűnődtem, hogy vajon mi marad így az embereknek.
Amikor így érzem magam, nekem is eszembe jut, hogy nem kellene jógázni menni, mert késő van, meleg van és fáradt vagyok, meg különben is. És ezen a héten két ilyen nap is volt eddig és mind a kétszer sikerrel leküzdöttem, aminek örülök, mert kihívás van benne. Hétfőn a leendő agni jóga tanárok között gyakorolhattam én is a nehezített pályán és a végére mérhetetlenül elfáradtam, leamortizálódtam, szinte cseppfolyóssá váltam a melegben, és mégis jó érzés volt, hogy megcsináltam és nem engedtem elhatalmasodni a munka mókuskerekét.

skydisco@gmail.com | 11:01

Utólag minden megszépül és nincs is ezzel baj

Most, hogy úgy tűnik, vége van, nem is volt olyan rossz ez a nyolc hónap. Bár ha mélyen magamba nézek, a jógaoktatói tanfolyam és a jógatábor kifejezések hagytak némi rossz szájízt maguk után. Annyi biztos, hogy egyelőre egyikre sem vágyom, legyen a tartalmuk bármilyen mértékben különböző attól, amit én ezek után értek alattuk.
Elmondhatatlanul élvezetes a villamoson Stephen Kinget olvasni mindenféle rissz-rossz anatómiai jegyzet helyett!

skydisco@gmail.com | 9:19

Volt egy fakatona

A sokat emlegetett világvégi munkahelyemre egy, a világ vége előtti biztonságos határig közlekedő villamossal járok. Ezen a villamoson állandó az utasközönség már évek óta, és ebben van valami megnyugtató, otthonos érzés. Tudom, hogy a jóga tanai szerint, minden állandóság és kötődés minél előbb kiiktatandó (máskülönben hogy lesz ebből boldog búcsúzás, nem igaz?), de hát „ej, ráérünk arra még”, szeretem ezeket az embereket.
Van például egy ötvenes katona. Első ránézésre szinte biztos, hogy kicsit belóg neki a léc, bár az is lehet, hogy egyszerűen csak katonás, és kész.  Minden reggel tetőtől talpig kincstári ruhában utazik a villamoson. A fején többnyire ködvágó van, de ma zöld svájcisapkában volt. Lehet, hogy ennek köze van a július 4-hez? Néha, amikor nem vesz kabátot, katonai pulóvert visel a katonai ingen, amire rá van hímezve a vezetékneve egy katonai plaketten: Selmeci. Annyira komoly, hogy a katonai táskája mellett még a nylon zacskója is a katonai ruházati boltból való! Az utóbbi napokban – tekintettel az időjárásra – katonai esőkabátot viselt.
Érdekes, hogy van, aki személyesen ismeri. Azt képzelném, hogy egy ilyen figura csakis és kizárólag egyedül közlekedik, de nem, mert a múltkor láttam, hogy a villamosmegállótól a buszmegállóba vezető gyalogátkelőn hozzácsapódott egy nő és beszélgettek is, ahogy ismerősök szoktak. Próbáltam már elcsípni, hogy vajon motyog-e maga elé, vagy csinál-e egyéb furcsaságot, de eddig csak egy gyanús esete volt, amikor a szembe közlekedő gyalogosoknak kivágott egy katonás „Uraim!”-ot, ami akár köszönés is lehetett, ha jobban belegondolok.

skydisco@gmail.com | 10:51

Tulajdonképpen csak elmeállapot meg levegő kérdése az egész

Na, meg most eszembe jutott (lehet, hogy valakit még érdekel is), hogy a 108 napüdvözlet az marha jó! Legalábbis az "A" verzió. Akinek van alkalma, próbálja ki! Simán kibírható és bele lehet szépen révedni, mozogva meditálni és tisztulni odabent.
Közben voltam egy olyan megemlékezésen is, hogy a "B" verzió volt műsoron. Mit mondjak: az elég killer. Eleve, ha belegondolsz, 324 fekvőtámasz van benne. A feléig bírtam, aztán feladtam, de persze nem örökre, csak akkor. Mert ha nem tudod megcsinálni megállás nélkül, akkor már nincs értelme.

skydisco@gmail.com | 20:54

Húha...

Szóval ide tévedtem, mert épp nem megy a FB, így aztán nem lehet kapálni, és azt látom, hogy itt kb. február óta (de az is lehet, hogy régebben) aggódnak értem az ismeretlen emberek.
Nem, még nem haltam meg, sőt a nyúl is jól van, jól vagyunk.
Csak nem történik semmi. Leszámítva persze a jógát - ami ugye bizonyos értelemben minden, de hát ne menjünk most bele a filozófiába túl mélyen, hiszen ez csak egy életjel - meg a többi sportot.
Persze annak előtte sem voltak nagy történések, de akkor valamiért azt gondoltam, hogy mégis lehet arról írni. Most meg már nem gondolom ezt.

skydisco@gmail.com | 20:40

108

Azért jó, hogy még van meglepetés. Mármint történhet olyan pozitívum, amire nem számítok. Pont úgy, mint most, hogy kiderült, van még olyan hely, ahova szívesen elmegyek Szilveszter éjjel. Ha minden jól megy, 108 napüdvözlettel haladok át majd 2010-be. Ha nem, akkor valószínűleg elájulok vagy belezavarodok a monotóniába. Állítólag egy óra alatt megvan, mondják a tapasztaltak. Az „A” verziót fogjuk csinálni, egy légzéssel, semmi durva kitartás. Néha eszembe jut, hogy fú, azért 108  rohadt sok lesz, már ha csak a csaturangára gondolok, az is rettenetes. Ez pluszban jó, hogy félek kicsit. Gondoltam rá, hogy kipróbálom, mennyit tudok, de ha december 31. előtt kiderül, hogy nem bírok ki 108-at pihenés nélkül, kampec, mert már megígértem, hogy ott leszek, úgyhogy jobb, ha nem próbálok ki előre semmit.

skydisco@gmail.com | 22:20

A következő lépés

Újabb jógás mozzanat: beiratkoztam astanga tanfolyamra. Így az első óra után értékelve a helyzetet úgy látom, hogy talán (és ebben a mondatban ez a hangsúlyos elem) túl fogom élni a még hátralévő 7-szer 90 percet. Pedig – ahogy az óra végén ez el is hangzott az oktató szájából – az első órán nem csináltunk semmit. Elmondta azt is, hogy a tanfolyam végére kb. 100 ászánát tanulunk meg. Hurrá, mert az egyenesen állás máris egynek számít.
Azt hiszem, tízen vagyunk a csoportban, ebből talán én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy mi ez. Ketten egészen biztosan nem tudják, mivel a tegnapi volt életük első jógaórája zizegős melegítőben frottír zoknival. Nekik talán szerencsésebb lett volna a művházi jógával kezdeni, de egy a jóga útján már néhány bizonytalan lépést tevő gyakorló nem ítélkezik ugyebár, úgyhogy nem szóltam semmit. Ráadásul lehetséges, hogy pont az első sokk hozza meg a várt hatást, mit lehet tudni.
Szóval a tegnapi órán azon kívül, hogy megtanultunk egyenesen állni, miközben hörögve lélegeztünk, elsajátítottuk a napüdvözleteket (A és B) alaposan, kielemezve és begyakorolva az egyes elemeket. A csaturanga eddig sem volt a kedvencem, most meg még jobban utálom, de csak azért is meg fogom normálisan csinálni, úgyhogy bár Jolánék már fél hétkor ott voltak értem, a napot fekvőtámaszokkal és egyéb tökéletes csaturangára vezető gyakorlatokkal kezdtem.
Elképzelésem nincs, hogyan lehet ebből 108-at csinálni. Nekem már 8-tól megfájdult a karom, a hónaljam, a nagylábujjam, a tenyerem és a vádlim, ami így hirtelen eszembe jut, na meg persze megizzadtam, mint egy disznó. Többen kihagyták a másodikat és a harmadikat, annyira megviselte őket az első. A rettegett csaturangában én is le-letettem a combom és valahogy az egy légzés sem tart még 10-12 másodpercig, de alakulni fog ez, érzem.
Inni tilos az órán, de legalább nem fűtenek, mert az a hot astanga, de én oda is el fogok menni.

skydisco@gmail.com | 8:20

Amúgy meg...

Sasang asana, azaz nyúlpóz. Nem keverendő össze a nyúltartással, bár mindkettő jó depresszió ellen.

skydisco@gmail.com | 14:44

Bikram, hej!

Már régen készültem rá és ma el is jött a napja, hogy kipróbáljam a bikram jógát. Elsőre úgy foglalnám össze, hogy az 1 db női WC kevés, a 42 °C meg sok.
A hely maga szép, főleg hogy a teremben a hétvégén cserélték a szőnyegpadlót. Azért nem ártott volna alaposabban kiszellőztetni, mert olyan ragasztószag volt, hogy nem esett jól a teljes tüdős jógalégzés, plusz a tetejébe még egy füstölőt is meggyújtottak. Most nem tudom eldönteni, hogy mitől lett megint olyan hányingerem, mint szombaton.
(Itt jegyzem meg: ha valaki szeretné az idő relatív fogalmát megtapasztalni, mindenképpen menjen el vagy egy spinning órára és tekerjen kiállva síkon 100-as pedálfordulattal fél percig, vagy tartson ki egy jópofább jógapózt ugyanennyi ideig.)
Zoltán az órát egy szál fecskében meg egy trikóban tartotta. Persze, értem én, hogy meleg van, de mégis zavaró. Főleg úgy, hogy nem mutatta a pózokat, igazán elbírt volna egy sortot. Kicsit általánosítok, de sokkal szemérmetlenebbek, mint a Krisna hívő jógaoktatók, akikkel mostanában volt dolgom. Viszont kevésbé szadisták, vagy úgy is mondhatnám, hogy nem segítenek bele a pózokba. Ez egyrészt jó, mert nem aggódom magam halálra, hogy vajon jól csinálom-e, másrészt viszont rossz, mert nem érem el a kitűzött célt, mi több meg sem ismerem azt.
Zoltán foglalkozásához képest túl sokat használja az áldozati nyelvet, amit korábban észre sem vettem volna, de most már kimondottan zavar. (pl: „próbáljuk meg”, „majd egy napon a homlokunk hozzáér a térdünkhöz”, „köszönjük meg magunknak, hogy nem hagytuk el a termet”, stb.) Megmondom a farnkót: Itt vagyunk, most van. Csináljuk és ne próbáljuk! Mi az, hogy egy napon majd? Most! Nem hagytuk el a termet? Hát, nem azért jöttünk ide, hogy ezt itt és most végig csináljuk? Egy szó, mint száz: sugalmazza a sikertelenséget, és ez nem jó.
Azon viszont jót röhögtem, hogy „ne csukd be a szemed, mert azonnal dimenziót váltasz”. Nem azért, mert nem így van, hanem mert azt a dimenzióváltást az adott esetben inkább ájulásnak kellett volna nevezni.
Szép tapasztalás és jó edzése az akaraterőnek, na meg persze egy jó erős méregtelenítés. Én már nem is értem, honnan ez a sok víz, ami egy hete szinte folyamatosan csak árad belőlem. Az pedig, hogy első alkalommal 2000 Ft-ért 10 napig annyiszor mész, ahányszor csak akarsz, nagyon baráti. Mindamellett maradok a bakhtáknál, mert mégiscsak az lesz nekem az igazi.

skydisco@gmail.com | 14:42

Úgy, mint a képen ez az ember

Na, kérem: nem lesz ez már más, csak sportblog.
Nem volt a csípőnyitó műhellyel igazából csak 2 baj: az egyik, hogy korai volt egy ilyenre beneveznem 2 hónap gyakorlás után, a másik meg az, hogy pont egy gumi botsáska mellé telepedtem. Meg esetleg még az, hogy délután kettőtől fél hatig szünet nélkül egy picit hosszú volt. Már csak ha a harmincvalahány fokot nézzük is, és akkor még szó sincs az ászánákról. Azoknak már a neve is borzalmas, képet inkább nem is mutatok: szupta kurmászána, szupta padagunsztászána és hasonlók.
Először hányingerem volt, aztán ki akartam menni, aztán azt gondoltam, hogy az életben többet nem akarok jógáról még hallani sem, aztán átestem a holtponton, aztán már olyan mélységekből izzadtam, hogy azt korábban elképzelni sem tudtam volna. A szőnyegem olyan büdös volt, hogy megmaradni nem lehetett mellette, de hősiesen hazahoztam. Majdnem egy teljes üveg fürdősóval és egy arcmaszk fátyollal ültem a kádban majd’ egy órát, mire úgy éreztem, hogy talán ki tudok úgy szállni, hogy nem csúsznak szét spárgába a lábaim akaratlanul.
Erősen fontolgatom, hogy a második kört, a hátrhajlítót, kihagyom. Pedig jó volt, élveztem és büszke is vagyok magamra. Meg hát soha nem gondoltam volna, hogy ugyanazon az oldalon össze tudom érinteni a fülem a nagylábujjammal ültömben. És mégis…csak nagyon kell akarni. Meg jó, ha van ott valaki, aki segít.

skydisco@gmail.com | 22:44

Heti összefoglaló

Tulajdonképpen ezen a héten bicikliztem a munkába 92 km-t, voltam egy agni jóga órán, egy tae-bón, 2 spinningen és egy ütem jóga nevű dolgon meg edzőteremben, hogy szépen tudjak jógázni hétfőn. A felsoroltakból négyet péntek délutántól vasárnap délig bonyolítottam le. Még péntek este engedtem vizet a kádba és oda dobáltam be a csuromvizesre átizzadt göncöket, amiket most mosok ki.
Félelmetes, hogy már ha volna társaságom egyéb programot csinálni hétvégén, akkor sem mennék egy tapodtat sem sehova.

skydisco@gmail.com | 14:51

Valamit kell írni a nyulakról még mielőtt sportbloggá válik

Történt, hogy a tae-bo edző szabadságra ment, így lett, hogy ma majdnem elpusztultam egy spinneren. Szerintem mindenhol, de egy spinning órán különösen fontos a zene. Tudom én, az AC/DC örök, meg Jean-Michel Jarre is letett valamit az asztalra, valahogy mégsem képviselik meggyőzően a XXI. század modern teremsport irányzatait és a hozzájuk kapcsolódó életérzést. Ez persze csak személyes vélemény. Magyarul: nekem nem jön be. Bezzeg Gergőnél! Mivel az a spinning óra pont a tae-bóval egyszerre van, aminek felfigyeltem a zenei anyagára, biztosan nem jutok be, ha nem jön közbe az edző nyaralása meg a gyatra helyettesítés. Amúgy meg feltett szándékom volt, hogy benevezek a Spinning nightra, amit persze röhögve végigcsinálok majd (gondoltam még reggel), azért nem árt egy edzés. Hát, most utólag csak remélem, hogy nem ártott.
Azé’ persze beneveztem a Spinning nightra.
Egy életem, egy halálom.

skydisco@gmail.com | 21:40

Arról, hogy minden fejben dől el

Nagyon fontos az, hogy nem minden jógát tudok magamnak elképzelni. Csakis azt, amiben kellő mennyiségű szenvedés rejlik. Amit választottam, egyrészt azért jó, mert alapból meg kell küzdeni azzal, hogy kurva párás meleg van, és még nem is csinált az ember semmit. Hol vannak még akkor az ászánák, amikben feszíteni, csavarni és közben egyensúlyozni kell egyszerre! Észrevettem, hogy már egy hónap alatt is fejlődtem. Másképpen mozgok, és szerintem a felesleges zsírból is elégett már valamennyi.
Hozzáteszem, hogy véletlenül se gondolja senki, hogy esetleg a tae-bót időközben abbahagytam! Sőt! Eljutottam addig, hogy végig tudom csinálni a legkeményebb részt, amit rajtam kívül senki más. És szép volt megtenni ezt az utat: elhatároztam és hétről hétre közelebb jutottam a célhoz. Amikor először elértem, majdnem elájultam, de mostanra már egészen másra is tudok a feladat közben koncentrálni, mint arra, hogy bele ne pusztuljak.

skydisco@gmail.com | 22:14

Egyébként meg pocak ellen is használ

Kevés érdemleges történt az elmúlt ki tudja, hogy hány hétben vagy hónapban. Abból a kevésből a legérdemlegesebb, hogy visszatértem a spirituális mozgásformákhoz és tanításokhoz, azon belül is az agni jóga rejtelmeiben merültem el, és végzek rendszeres testgyakorlást.
Elgondolkodtam például azon a szón és annak értelmén, hogy „elme”. Továbbra is meggyőződésem, hogy nyugati ember lévén számomra csak a keleti élettel történő ismerkedés nevezhető egészségesnek, hiszen mi nem abban a közegben, nem azok között az energiák között születtünk és élünk, amelyek folytonos jelenléte elengedhetetlen az efféle tanítások szerinti életvitelhez. Túlzásnak tartom azt mondani, ami tegnap gyakorlás előtt például elhangzott, hogy „köti az elmém a reggel elfogyasztott banánturmix”. Úgy gondolom, hogy sokkal helyénvalóbb Budapesten ehelyett inkább azt mondani, hogy „nem érzem magam jól tőle”.

skydisco@gmail.com | 10:45

Vendég

skydisco@gmail.com | 9:22

Szombaton megyünk Eckbertékhez a telekre, viszem a nyulat is

Már hetekkel ezelőtt meg akartam írni, micsoda helyzetbe keveredtem Eckberttel. Ha valaki nem tudná, Eckbert az edzőtársam, egy ideig nagy levelezésben voltunk az iwiw-en, majd áttértünk a napi tíz céges e-mailre, aztán egyszercsak nem írtunk többet. (Pedig már ott tartottunk, hogy betegségem alatt a helyemen állt és este megírta ezt az iwiw-en, én meg lázasan fekve elérzékenyülve olvastam.) Elég az hozzá, hogy Eckbert és az öccse az edzésen egymás közt fogadást szoktak kötni 3 üveg Martini pezsgő erejéig, hogy ki bírja tovább az utolsó negyedóra irdatlan rúgássorozatát. Nem tudom, hogy mi ütött aznap este belém, de a szokásos családias szaunázásunkkor felvetettem, hogy legközelebb fogadjon velem. Igazán nem jellemző rám a bratyizás, de akkor szerintem hajszál híja volt, hogy játékosan meglökjem, hogy „na, gyerünk!”, de mint köztudott, nem igazán érintek meg más embereket még viccből sem.
Ahogy kimondtam, rögtön megbántam a dolgot, mert tudtam, hogy ennek jó vége nem lehet. Nem kérdés, hogy nyerni fogok, és akkor megszégyenítek egy huszonéves szépreményű daliát, vagy hagyom nyerni, de az ki van zárva. Aznap az edzésen kb. óra húszig őrlődtem. Általában negyvenkor kezdünk rúgni, addigra Eckbertékkel már fel lehetne mosni a padlót. Akkor is ez volt, ráadásul váratlanul elkezdtünk rúgni már harmincötkor, és ötvenig meg sem álltunk. Azaz én nem álltam meg, Eckbert el sem bírta kezdeni szegény, úgyhogy azonnal nyertem. Később a szaunában nagy csend állt be, én próbáltam kezelni, hogy legalább a többieknek ne mondjuk el, de aztán mégis elmondta. Azzal tudtam valamennyire megmenteni a helyzetet, hogy felajánlottam, vegyen mindenki egy üveggel, Eckbert, az öccse meg én is. Végül ez lett. Azóta ezeket a pezsgőket isszuk hol így, hol úgy. Azt mondja, dupla vagy semmi. Puff, megint megvertem! Lassan ott tartunk, hogy a fekvőtámaszokban fogadunk, nehogy megint nyerjek.

skydisco@gmail.com | 21:52

A csemegepultos naplója

Szerintem a Gerlóczy is olyan író, aki szórakoztatóan meg tudja örökíteni azt, hogy mi történt vele magánemberként. Ezt úgy jelentem ki, hogy egy fél regényét olvastam el, az viszont kurvajó. (Azért írom így, hogy „kurvajó”mert abban a stílusban kell ezt a jót érteni, ahogy ez a szó hordozza azt a kvalitást, amire célzok.) Régóta gondolkodom azon, hogy elég-e úgy általában jól leírni a saját élményeket ahhoz, hogy valakit jó írónak tituláljak. Nem tudom. Mindenesetre az a rész, amikor Lali némi trükközés után belehugyozik háromszor egy papírpohárba (már hogy háromszor tölti meg szerencsétlen), mert WC nincs a csemegepultban és neki már nagyon kell, az olyan feszültségtől terhesen van megírva és olyan zseniálisan lezárva, hogy azt muszáj volna mindenkinek elolvasni.

skydisco@gmail.com | 21:26

Csak minek...

Igazából annyi mindent lehetne írni, de most tényleg. Arról, hogyan edzünk ezerkétszázzal és hogy a minap legyőztük a képzeletbeli németeket is regattában. Már nem tudom elképzelni az életem heti két halálos edzés nélkül. Lehet mást is sportolni játékból persze, de csak a kettő halálos után. Meg hogy aranyos a nyuszim, de komolyan és arról is, hogy mennyire túl vagyok mindenen.

skydisco@gmail.com | 20:53

(+)

Az egyik nap meg, amikor nem biciklivel mentem dolgozni, hirtelen olyan kontrasztosan más lett minden, hogy húha! Délután volt egy útszakasz, ahol úgy nézett ki, hogy sehogyan sem tudok átmenni gyalog, pedig még zebra is volt, mire föl egyszercsak megállt egy autó az özönlő tömegből, kinyitotta a vezetője az ajtót és hosszasan elmagyarázta nekem, hogy mi mindent csinálna velem, de tulajdonképpen nem volt trágár (legalábbis amit hallottam belőle, mert a szöveg nagy részét elnyomta a forgalom meg a mögötte dudálók zaja). Valahogy ez az egész, amiről ott beszélt nekem már olyannyira valószínűtlen volt, hogy azt le sem lehet írni, úgy hogy átjöjjön. Szóval csak álltam ott az útpatkán és annyit tudtam erre az egészre mondani, hogy „képzelem”, pedig ez még csak nem is volt igaz. Az autóban egyébként még ült 2 másik ember is a hozzám beszélő vezetőn kívül, látszólag ők sem tudták mire vélni ezt a közjátékot, leginkább olyan értetlen arccal néztek, mint én. Utólag ezt viccesnek találtam.

skydisco@gmail.com | 23:06

Ha ezt rendesen megírnám kb. 5 bejegyzés lenne, de lehet, hogy 6 is

A napokban többször is éreztem erős késztetést a blogolásra, de aztán mégsem írtam, pedig rengeteg mesélni- és rögzítenivalóm lenne. Például, hogy elmentem befizetni a kisebbik Jolánkát az állatkerti nyári táborba és ott a játszóházban rám szóltak, hogy ne nézzem meg az orrszarvút jegy nélkül. (Egyébként a bácsit egyszer meghívta egy régi cége egy olyan buliba, amit este rendeztek az állatkertben és csomó érdekességet elmondtak nekik az éjszakai állatokról, miközben éjszakai túráztak odabent meg-megállva a direkt ebből az alkalomból kiépített pogácsa és borstandoknál.) Aztán tudnék mesélni a gyalogosok fura szokásairól és az emberek egy újabb kategorizálási módjáról, amit az elmúlt hetekben dolgoztam ki, de ezt szégyellem kicsit, mert eléggé nem helyes tevékenység, egészen pontosan járdán biciklizés közben szerzett tapasztalatokból született. Ezzel kapcsolatban még azt is el akartam mesélni, hogy én még csak most láttam először a Gödörnél délután üldögélő embereket, de inkább csak annyit mondok hosszas fejtegetés helyett, hogy juj. (Vagy lehet, hogy csak öregszem?) És ma egy vénasszony már messziről elkezdett hőzöngeni, hogy az „Isten verje meg azt a rohadt kerékpárt!”, és ezen annyira elkezdtem röhögni, hogy tényleg egy hajszálon múlott, hogy végül sikerült kikerülnöm. A legviccesebbnek a „kerékpár” szót találtam, mert szerintem eddig soha nem hallottam az utca népe szájából, kizárólag hivatalos kontextusban találkoztam vele.

skydisco@gmail.com | 22:46

Bicikli vs Autó

Szerintem azért mégiscsak oda kellene figyelni a KRESZ-re, biciklis sietség meg légszennyezettség ide vagy oda. Nagyon nehéz ugyanis úgy vigyázni valakire, hogy az illető nem tartja be a szabályokat.
Amúgy lehet, hogy van megoldás.

skydisco@gmail.com | 14:47

Azt hiszem, kétszer

A nyuszim összekeverte a billentyűzet védőt a pelenkájával. És ez baj.
Ezen kívül persze minden rendben van.

skydisco@gmail.com | 21:46

A Cipő

Igazából azt gondoltam, hogy ez a vásárlás is olyan lesz, amiről később majd azt gondolom, hogy másra sem volt jó, mint kibaszni egy rakás pénzt az ablakon. Mert sportcipő és sportcipő között milyen lényeges különbség lehet? Ez most úgy hangzik, mintha még soha nem tapasztaltam volna meg, hogy igenis sok múlik a felszerelésen, pedig de, csak nem volt még olyan sportcipőm, ami többe került volna, mint tízezer forint. Jó, igen: sajnáltam rá a pénzt. Most is azzal győztem meg magam, hogy Glamour-napok, 20% kedvezmény, mégse 27, csak 21, meg amúgy is mást sem csinálok, csak dolgozom és tae-bózom, ergo megérdemlem. Ezt is több, mint egy hétig emésztettem. És ma megvettem, mitöbb este kipróbáltam. Te jó ég! Ez magától csinálja! Nem viccelek! Nem mondom azt, hogy mintha mezítláb, mert az fáj és abszolút nem jó érzés hosszútávon mezítláb ugrálni. Diamond FLX-et mindenkinek!

skydisco@gmail.com | 22:22

A bicikli

Most akkor megint az állatkert meg a használt alom szaga. Kicsivel előtte el a „viszlát, Edit” felirat alatt. Sokszor gondolkodtam már ezen a viszlátediten. Valami nagyon lekezelőt és egyben végleges jelentést tulajdonítok neki. Viszlát.
Beszereztem egy rettenetesen praktikus és elegáns biciklis táskát, így aztán vége a hátizsák okozta kellemetlenségeknek. Azt pedig egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy fekvő biciklivel hogyan lehet boldogulni.

skydisco@gmail.com | 21:06

(Lil) Green Patch

A kiskert meg a halastó. Valójában ez a kettő érdekel a legjobban. Másoknál is gyomlálok meg öntözök rendszeresen, lefényképezem a békát meg a rókát. A nyulaknak répát adok, a kutyáknak műcsontot, az őzikéket meg csak egyszerűen hazavezetem. Ezekért ugyanis játékpénzt adnak, de anélkül is tök buli.
Mindig az az első, hogy megnézem, kaptam-e valakitől virágot vagy halat.
Akitől szerintem a legtöbbet kaptam eddig, az egy görög nő, valamikor nálunk dolgozott. Kvázi vagy inkább pont semmit nem beszéltem vele a köszönésen kívül az alatt a fél év alatt, amíg ott volt. Naponta küldött mondjuk munkát, de ennek ellenére sem beszélgettünk egyetlen egyszer sem. Talán a búcsú buliján mondtam neki, hogy minden jót, de erre most hirtelen nem emlékszem, hogy tényleg mondtam, vagy csak gondoltam, hogy kéne.

skydisco@gmail.com | 21:18

Ahogy utazom a buszon, abból lehetne csinálni egy filmet, de ez mindenkivel így van

Ma az jutott eszembe, hogy ha valamilyen okból híressé válnék, akkor is ugyanúgy utaznék a húszason meg a harmincason, mint most és akkor mindenki úgy tenne, mintha nem ismerne fel, pedig igen.
Ez persze nem igaz, mert ha úgy lennék híres, hogy az valamilyen oknál fogva sok pénzzel is járna, akkor kurvára nem mennék a húszassal meg a harmincassal sehova, mert azonnal vennék egy autót. Sőt igazából sehova sem mennék, ha lenne pénzem, mert akkor az az egy ok is megszűnne, amiért én eljárok busszal itthonról: nem kellene ugyanis többé dolgozni. Persze ahhoz már nagyon híresnek kellene lenni.
Van két nő, sokat gondolok mostanában rájuk. Azt hiszem, ők azok, akiknek még lehetne beszélni erről. Nem értenék, persze, de talán velük kapcsolatban zavarna ez a legkevésbé.

skydisco@gmail.com | 22:08

Beköszönő

Igazából az idén végre először, a lehetőségekhez mérten tökéletesre sikerült a Szilveszter. Észre sem vettem. Nem kaptam sms-eket és a tévét sem kapcsoltam még véletlenül sem olyan csatornára, ahol a sasjóskát vagy a csalazsuzsát még csak egy pillanatra is megláthatnám vidám szerpentinnel a nyakukban. Nem volt virsli, sem pezsgő. Szerencsére a házban sem tartott senki olyan házibulit, amit hallottam volna és petárda is kb. 3 db, ha hullott.
Fogadalmat sem tettem pont úgy, mint szoktam, hogy olyankor azt hiszem, nem tettem, ilyenkor meg kiderül, hogy mégis. Valószínűleg minden évben ugyanazt a fogadalmat teszem és szegem meg, hogy majd rendszeresen szedek vitaminokat és nem leszek beteg. Így hat nap döglődés, egy ügyeleti ellátás, egy háziorvosi vizsgálat és egy laborvizsgálat után még a megszokottnál is lesújtóbb a véleményem a szánalmas egészségügyről, de már nem izgat annyira, hogy részletekbe bocsátkozzam.
Ami a fogadalmakat illeti még, csaknem abban is biztos vagyok, hogy azt is meg szoktam fogadni, hogy majd szerzek élményeket, nem hagyok magányos mókuskerékben eltelni telet-nyarat, aztán valahogy mindig az lesz a vége, hogy elhomályosul.

skydisco@gmail.com | 21:47

Később a vendégek elnevezték Bonbonnak

Azt hiszem a pillanatnyi elmezavar. Vagy a sok halott kismalac látványa, de megsajnáltam.

skydisco@gmail.com | 0:44

Babültetvény

Voltaképpen annyi különböző ember megfordul itt. Ha olvassa ezt valaki, aki ismeri, mi több tud játszani a Bohnanza nevű játékkal, írjon már egy e-mailt nekem, nagyon megköszönném a segítségét.

skydisco@gmail.com | 18:54

Ahhoz képest egészen

Tegnap este meg voltunk egy edzőtársammal (nem Eckberttel) kangoozni. Két dolog pozitívan meglepett:
1. Ahhoz képest, hogy milyen régen nem voltam (vissza akartam itt keresni, de túl lusta voltam hozzá), egészen jól ment.
2. Ahhoz képest, hogy napok óta nem találkoztam emberekkel egészen kommunikatív és követhető voltam.
A holnapi vendégeknek is előre szóltam különben, hogy jobb, ha ezt a holnap estét előre egyeztetjük, ameddig még dolgozom és folyamatos az emberekkel a kapcsolatom, mert utána nem tudom, mit tesz majd a több napos hosszú egyedüllét. Illetve dehogynem tudom. Meg is tette, de már gyakorlott vagyok.

skydisco@gmail.com | 18:17

Hétfő esti csapongás kubai zene mellett

A nyuszim nem szereti Hrabalt Mácsai Pál előadásában. Tulajdonképpen nekem is túl pajzán, úgyhogy Rubén Gonzálezre váltottunk, ami meg annyira vacsorahangulatú, hogy mindketten megéheztünk tőle.
Voltam ma piacon és elborzasztott az emberi gonoszság, amit a leölt kismalacok látványától éreztem. Van, aki még addig is elmegy, hogy masnit kössön a szerencsétlen, legyilkolt kölyökállat nyakába. Abba már bele sem merek gondolni, hogy olyan is van, aki jóízűen megeszi mindezek után őket.

skydisco@gmail.com | 18:09

Eckbert a szaunából (mínusz egy)

Ez az Eckbert most megint olyan, hogy „miért is?”. Azért, mert írt egy levelet, amire válaszoltam és később napi húsz levelet írt arról, hogy gondoljak virágokra és a többi?
Egyszer sem írta, hogy jól állt ma este az a tréningnadrág vagy, hogy egész ügyes a balhorgod, szivi. Arról nem is beszélve, hogy esetleg elhívott volna valahova, akár a megszállottságunk berkein belül is.
Ül otthon a szülei panellakásában 30 évesen. A szocreál szekrénysorra kiteszi a kígyóbőrös Axe-ot a bányászkorsó mellé és elszalad fodrászhoz, ha a szokásos 10 mm helyett a haja 12 lenne. Körbenyíratja a fülét, nehogy rálógjon. No stílus és no humor. Nem illene hozzá.

skydisco@gmail.com | 13:37

Beteg lenni

Valamiért azt gondolom, hogy ha nem írom ezt a naplót, akkor beteg leszek. Nem akarok.

skydisco@gmail.com | 21:07

December huszonegy

Egész nap itt kerülgetett a nihil meg a torokfájás. Aztán délután találtam valamit, amivel jó darabig elvoltam a neten. Ennek kapcsán gondoltam valakire, vagyis inkább valakikre, hogy nagy kár, hogy ők már (szintén) nincsenek nekem. Nem mondom meg, mit csináltam és kikre gondoltam, mert az olyan izé volna, úgyhogy nem. Szóval meleg szívvel gondoltam rájuk, meg másokra is. Hát, nagy szívás lenne, ha nem oldódna meg keddig a vonathelyzet, mert nincs kedvem a karácsonyt (is) egyedül tölteni, az pedig, hogy busszal névsorolvasás alapján hazajussak nyulastól, így első ránézésre nagy mázlit kíván.

skydisco@gmail.com | 20:53

December húsz

Valami baj lehet a rendszerrel, mert ma nem csak magamnak vettem ajándékot, mint az elmúlt héten szinte minden nap, hanem többek közt a kutyának és a nyuszinak is. Továbbá abból is gondolom, hogy valami nem oké, hogy magamnak ma csak egy ajándékot vettem.

skydisco@gmail.com | 22:17

Nyilván, persze

Ami a munkát illeti – és valójában minden mást is – pont elég volt erre az évre. Nyilván (ez a trendi szó, ugye?) lesz tovább. Muszáj lennie.

skydisco@gmail.com | 21:48

Köszönöm, hogy megengedhetem magamnak

A mai napban az volt a legjobb, hogy három órán keresztül nem stresszeltem semmin. Edzettem, aztán úsztam sokat egyedül egy gyönyörű szép tiszta és illatos vadonatúj medencében. Aztán mentolos gőzben üldögéltem, sószobában és végül egy meleg kőágyon, sötétben bálnahangokat hallgatva a műcsillagos műég alatt. Mindeközben pedig magam voltam, szinte egyes-egyedül egy nagy új komplexumban.
Már csak 4 napig kell nagyon sokat dolgozni.

skydisco@gmail.com | 21:33

Gyötör

Kibaszott nosztalgia.

skydisco@gmail.com | 21:57

December

Ez a vég: szilveszteri hangulatom van.
Virslit eszem és Hofi van a tv-ben.

skydisco@gmail.com | 20:13

Komoly kérdésre komoly válasz

Rájöttem arra, hogy a szimpla dugásos kapcsolaton kívül semmi mást nem tudok kezelni. Illetőleg igazából azt sem, mert eddig még mindig azoknak is idő előtt vége lett. Legalábbis az én szempontomból idő előtt.
Érdekes azért, hogy attól a kérdéstől, hogy mit akarsz tőlem, annyira meg lehet ijedni, hogy azonnal rávágják: semmit. Én meg komolyan veszem. Ez meg azért van, mert magamból indulok ki és én minden ilyesmit komolyan mondok. Á, szar az egész! Ma elmenekültem a szaunából és bőgtem emiatt az úton hazafelé. Egyrészt azért, mert sirattam a boldog edzéseket, másrészt meg azért, mert rájöttem, hogy valószínűleg jó nekem így, ahogy vagyok.

skydisco@gmail.com | 0:29

Hűha!

Na, azt hiszem vége a péntek esti boldog szaunázásoknak borostás lábakkal!
Kaptam egy levelet az iwiw-en attól a palitól, akivel tegnapelőtt olyan szellemesen elbeszélgettem a melegben.
Azért hihetetlen, hogy azt írja, még ott várt rám vagy húsz percet, hátha visszamegyek. Elárulom, ezalatt én már réges-régen az öltözőben voltam és azon gondolkodtam, mitől lehetne otthon nagyon gyorsan berúgni majd és egyáltalán hazafelé útba esik-e még bármilyen bolt, ami nyitva van ilyen késői órán.
Kérdezi, hogy pénteken megint szaunázom-e, mert akkor ő is.
Megdöbbentő, hogy milyen kibaszott sok minden belefér néha egy hétbe!

skydisco@gmail.com | 15:40

Azért érdekes dolog az elszólás

Ó…ez a megdöbbenés jele itt, ugyanis megnéztem már a youtube-on, hogyan néz ki Harcsa Veronika. És hát arra jöttem rá, hogy kiköpött Kati. Ez még nem lenne baj, ha az a munkatársam, aki annyira ki volt borulva egy korábbi bejegyzésemben ennek a Veronikának a külsejétől, nem a Katival járna egy éve.

skydisco@gmail.com | 12:08

Legalább nem volt eseménytelen

Ez a hét…ááá…szerintem az életemben ilyen pechsorozatom még nem volt. Igazából nem is a kétszázezer forint, amit az én hibámból loptak el vagy az ajtócsapkodásos kellemetlen értekezletek vagy a tudat, hogy Zoárdnak boldog párkapcsolata van, hogy a szomorú angolt vagy a rengeteg elherdált pénzt ne is említsem. A két deci kóla a laptopban, az volt a nem semmi!
Bár ez elsőre nem egyértelmű, de szerencsés vagyok, mert ha ez az utóbbi nem végződik jól, nagy szarban lennék.

skydisco@gmail.com | 11:56

Hjaj, hogy végre ennek a hétnek is vége lett

Délután fogtam, és telezabáltam magam indiaival. Éppen azon töprengtem, hogy csak más helyekhez szoktam, vagy mindig ilyen szar volt a naan a Bombayban, amikor elnyomott az álom. Még a hajam is elfeküdtem, úgy szaladtam edzésre. Sajnálatos, hogy éppen mostanra értem el a héten azt a szintet, hogy úgy társalogtam, mint egy hebefrén. Dezorganizáltan. Rosszkor jött. Pont úgy, mint a currys kipárolgás a szaunában. Bár valójában leszarom. Legtávolabb momentán az áll tőlem, hogy bárkinek is imponáljak.

skydisco@gmail.com | 23:04

Legszívesebben

"Érted, besétáltam oda frissen és feszesen, lezserül, csak egy kis arcpír meg szempillaspirál, szájfény. Majd’ lefordult a székről a rohadék! Még az asztal másik végén is éreztem, ahogy felgyorsul a szívverése és ettől olyan erős szaga lett a testének, hogy az egész társaság érezte azt az ordenáré arcvizét, amit használ, mert nulla ízlése van. Csak nézett, hallod! Még azt is elfelejtette, hogy hol tartott a kurva szövegében. Az Erika az életben nem fog tudni úgy whiskyt rendelni, ahogy én kértem a pincértől akkor azt a Ballantine’s-t, más kérdés, hogy ő meg kitűnő kelkáposzta főzeléket főz, de ki nem szarja le, hát nem igaz?"

skydisco@gmail.com | 21:11

Mink

Na, de hogy Róla is álljon itt valami: esténként vagy azért, mert teljesen széthajtottam magam, vagy másért, de ülök a tv előtt rezignáltan, Ő meg kint szaladgál és szlalomozik az asztal lábait kerülgetve. Örömében a fülét billegeti és szökell nagyokat. Boldog család vagyunk: ő, a bicikli meg én, és Warrick a Helyszínelőkből.
A bicikli most a hangulatvilágítás egy karácsonyi égőfüzérrel a vázán, hozzá frissensült mézeskalács illata terjeng a konnektorból.
Ő néha felugrik a kanapéra mellém, lerág még párat a pokróc megmaradt rojtjaiból és elégedett burrogással nyalogat, cserébe én a füleit morzsolgatom vagy masszírozom a fejét, ahogy a szaklapból tanultam. Ezek a legmeghittebb óráink.

skydisco@gmail.com | 13:51

Siralmas

Gyászos egy hangulat köszöntött rám ma, az egyszer biztos. Éppen elsírni készültem magam egy hátsó helyiségben, ahova két napja költöztem át, hogy nyugalmasan dolgozhassak, amikor bejött Barnabás. Azt mondja, ő ilyenkor recskázik egyet és aztán jobb lesz.

skydisco@gmail.com | 12:43

Szomorú

Szóval találkoztam egy angol emberrel, akivel ittam forralt bort. Mutatta, hogy a kutyája nyakában van egy névtábla, mert már kétszer elszökött és egy magyar lány barátjától kapta ezt a bilétát a kutya nyakörvére, amin ennek a lánynak a telefonszáma van, mert az angol ember egy szót sem tud magyarul, így aztán hiába is hívná fel bárki, akármilyen kedves ember, aki megtalálná az elveszett kutyáját. Időközben ez a lány megismerkedett egy amerikai csávóval, összeházasodtak és Amerikába költöztek. Szóval ez így ennyi. Ha elveszik a kutyája, akkor nem találja meg.
Amúgy baromira volna kedvem most megnézni a Trainspottingot.

skydisco@gmail.com | 22:40